Egy házi gondozónak ki kell érdemelnie a tiszteletet és bizalmat

31069132_1834098193300514_3272762717319987200_nInterjú Bíró Jánosné, Erzsébettel, a Btesz HSG házi gondozójával.

Ahogy bemutatkoztunk egymásnak, azonnal észrevettem, hogy mennyire nyitott, kedves és figyelmes a beszélgetőpartnerem. Megjelenésével, karizmatikusságával nem véletlen, hogy ebben a szakmában találta meg önmagát.
„1991-ben ismerkedtem meg a házi segítségnyújtás fogalmával – avat be Erzsébet – Akkoriban ez ritkaságszámba ment, kissé kételkedve fogadtam egy kedves barátom ajánlását, aki azt javasolta helyezkedjek el ezen a területen. Az akkori munkahelyem, ami az Egyesített Bölcsődei Intézmény volt után ez nagy váltásnak tűnt, annak ellenére, hogy nem áll távol tőlem a gondozás, a segítségnyújtás, hiszen ápolónői képesítésem van, ezek mellett pedig gyermek és csecsemőgondozó is voltam az EBI-ben.”

Végül is, engedve az ösztönzésnek, tizennyolc évnyi munka után, elszánta magát a pálya módosításra, és jelentkezett a  BTESZ Házi segítségnyújtásnál, így  elmondhatjuk kezdetektől erősíti a csapatot.

„ Voltak, akik óvva intettek, hogy majd idővel én is ki fogok égni ebben a szakmában, hiszen sokan alig pár éves munka után erről számoltak be – meséli tovább Erzsébet – Elgondolkoztam, hogyha valóban így történne ez, akkor mihez is kezdenék. Új szakmát nézzek? Kezdjek bele ismét valami egészen másba? De miért is? Ahogy feltettem magamnak ezeket a kérdéseket, már tudtam a választ – nem akarok mással foglalkozni, mert ez az a szakterület, ahol kamatoztathatom a tudásomat, ezek mellett pedig jó érzéssel tölt el, hogy még mindig képes vagyok újabb kliensekkel foglalkozni.”

Mikor arról kérdezem, milyen viszonyt ápol az ellátottjaival, szinte azonnal mosolyra fakad. Megoszt velem egy számára oly kedves történetet ezzel kapcsolatban.

„Neveltetésemből fakadóan, én mindig magáztam az ellátottjaimat. Hiszen hogyan is tudnék egy nálam 30 évvel idősebb hölgyet letegezni? Van egy 84 éves hölgy, aki már számtalanszor kért, hogy tegezzem, mindig rákészülök, hogy már köszönéskor is így tegyek, de még mindig furcsa érzés – azok mellett, hogy természetesen nagyon jól esik. Nagyon jó kapcsolatot ápolok minden egyes ellátottammal, szám szerint mind a nyolccal – sokkal inkább tekintenek lányuknak, családtagnak, mert valóban minden bajukkal, problémájukkal hozzám fordulhatnak, és én készségesen segítek nekik. Számomra ez nem teher, nagyon jólesik, hogy már az ajtóban várnak.  Nekem ennél jobb visszajelzésre nincs is szükségem.

Mivel ilyen szoros kötödésről beszél, akarva-akaratlanul felmerül bennem az a kérdés, hogy miként éli meg a munkája velejárójaként a gyászt.

„Nehéz. Persze ez nem csak a munkám velejárója, hanem az életé is. Ilyenkor azon túl, hogy én magam is mélyen meggyászolom az ellátottjaimat, azon vagyok, hogy azokat is támogassam, akik itt maradtak – családtagoknak nyújtok vigaszt és segítek nekik az ügyek intézésében.  Volt olyan ellátottam, akit 8,5 évig ápolhattam az utolsó pillanatig. Maga az a tudat, hogy megtettem mindent értük, sokat segít a gyász folyamatában. Az élet megy tovább és nekünk is lépést kell tartani.

Elárulja, hogy sajnos múlt évben két gondozottjától kellett végső búcsút mondania. Láthatóan megviseli, ezért óvatosan megkérdezem tőle, mivel tölti a szabadidejét. Már ha van.

„ A lányom Dunántúlra költözött, így sajnos az unokázás ritka program manapság. De van egy szép kertem, szeretek kertészkedni, a ház körüli teendőket végezni.”

Szóba hozom, hogy már nagyon régóta a szakmában mozog, kíváncsivá tesz, hogy lát-e változást a HSG életében.
„  Természetesen! Nyilvánvaló, hogy a HSG nagyon sokat változott – ez nem feltétlen a jogszabályokra vonatkozik, sokkal inkább az emberek mentalitására, arra, hogy egyre többen ember lesz szociálisan érzékenyebb a témára. Maga a szociális munka, az, hogy segítsünk embertársainkon egyre több fiatal pályakezdő fejében fordul meg – szerencsére. Ahol pedig szándék van, ott tett is követi – az egyetemeken választható szak a szociális munka, így a jövő generációja tulajdonképpen már most ebben mozog.
Mindemellett egyre több családtag válik nyitottá arra, hogy egy idegennel is lehet jó kapcsolatot ápolni és az az ember   szakszerű  gondozást tud nyújtani a szüleik, nagyszüleik vagy rokonaik számára. Nyilván fontos tényező, hogy egy házi gondozónak ki kell érdemelnie a tiszteletet, a bizalmat –nemcsak a családtagok, de leginkább az idős emberek irányából. Nekem szerencsére ezzel sose volt gondom, mert akinek ez gondot jelent, az abszolút nem való erre a pályára.”

 

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

w

Connecting to %s

%d bloggers like this:
search previous next tag category expand menu location phone mail time cart zoom edit close